Karmikus kapcsolatok, szerelmek - A szív sosem felejt

Ezek a találkozások hirtelen felismeréssel járó, különleges érzést keltő kapcsolódások. Sok esetben az illető nem kelti fel érdeklődésünket, mindaddig, amíg a szemébe nem nézünk.

Az első szemkontaktus alkalmával valami egészen meglepő, varázslatos hatás alá kerülünk, kimondhatatlan vonzalmat érzünk, mely általában egy megmagyarázhatatlan bizalommal is társul.

Ha eddigi életünk során nem hittünk semmiben, mindent a véletlennek tulajdonítottunk, akkor itt és most ez megváltozik.

Tudjuk, hogy itt a helyünk, tudjuk, hogy neki is itt a helye, és semmi más nem érdekel, csak a kapcsolódás. Olyan magnetikus vonzalmat érzünk, amely egyszerre csodálatos és érthetetlen is számunkra.

Tudjuk, hogy őt kerestük, hogy vele akarunk tartani. Egyfajta ősbizalom ébred szívünkben.

Előfordulhat, hogy később mégis ellenállunk, elménk tagadni kezd és szembeszállunk lelkünk vágyával.

Az ilyen találkozások sosem egyszerűek, valami fájdalom, veszteség történhetett a múltban, mely beépült lelkünk mélyére, ezért ellenállunk, nem akarjuk újra átélni.

Másrészt az ilyen fontos kapcsolódások mindig átalakító erővel bírnak. Valamit meg kell változtatnunk, meg kell tanulnunk, az eddigi hitünket át kell alakítanunk.

Ezt nem akarjuk, mert jó volt minden úgy, azt megszoktuk, ismerjük és ragaszkodunk elveinkhez. Egyik vagy másik félben, akár mindkettőjükben szinte biztosan előbb utóbb feltör ez az ellenállás.

A második varázslat a tapintás, az első érintés, ami olyan csoda, hogy nincsenek rá szavak. Nem számít, hogy mit gondoltunk előtte, hogyan győztük meg magunkat, és határoztuk el, hogy nem akarjuk ezt a kapcsolatot. Az érintés után mást sem akarunk csak kapcsolódni, érinteni, ölelni, érezni. 

A harmadik csoda az ízlelés, az első csók, az a leírhatatlan varázslat, az az energia áramlás ami összeköt, eggyé válik lelkünkkel az ő lelke, mintha sosem váltak volna. 

S a három varázslat egyszerre olyan érzés, amit tudsz, hogy nem földi érzés, megszűnik az idő, a tér, csak Te és Ő van, mely már egy,  egy elválaszthatatlan egész, olyan hatalmas szeretet energiával mely az égbe repít, öntudatlan mámorban. 

Ezt a fajta bizonyosságot csak egyszer érezheti a Lélek.  Lehet tagadod és kimenekülsz belőle, mert nem akarsz tanulni, lehet ő nem akar fejlődni és ellenáll, de talán együtt maradtok. Ez már tőled s tőle függ. 

Egy biztos, az életed már sohasem lesz olyan, mint előtte. Amit ezelőtt szerelemnek hittél, csak kósza vágy, mit kötődésnek gondoltál, csupán pillanatnyi érzés.

Mindent felülír és átalakít, így vagy úgy. Többé már nem érezhetsz kevesebbet, nem éred be a vágy pillanatával. 

A szív nem felejt, a lélek örök s halhatatlan, ahogy a két szív szerelme is. 

Ne vágyd ezt, hisz ha kell úgyis megtörténik, ha eljött az ideje, ha megértél rá, hogy befogadd, ne akard, mert nem biztos, hogy ez kell most neked. Ha szíved mindig erre vágyott, ha nem elégített ki a pillanatnyi vágy, ha akartad még a szenvedések árán is, akkor megértheted.

Akkor megérted azt is, hogy lehet elveszíted, elfogadod, mert tudod, hogy sosem veszítetted el és soha nem is fogod elveszíteni. 

Hiszen létezik, időnként felbukkan, hol marad, hol távozik, de Örök, s az öröklétben nem múló szerelme két Léleknek. Vagy itt, vagy a következő életekben, de mindig találkoztok, s igazán sosem váltok,
mert mi egybeforrt az eggyé vált. S tudod, a szív sosem felejt!